A hetiszakasz dióhéjban:
Isten utasítja Noét - az egyetlen igaz embert az erőszakos és romlott világban -, hogy építsen egy nagy bárkát, amely neki, családjának, és az állatfajoknak menedéket nyújt, mert egy minden életet eltörlő özönvízzel fogja sújtani Isten a földet. 40 napon át esik az eső, és a víz még 150 napig kavarog, mielőtt lecsillapodna és elkezd apadni. Amikor a föld teljesen megszárad - pontosan egy napévvel (365 nap) az özönvíz kezdete után -Isten megparancsolja Noénak, hogy hagyja el a bárkát, és népesítse be újra a földet.

Noé oltárt épít, és áldozatokat mutat be Istennek, aki megesküszik, hogy soha többé nem pusztítja el az egész emberiséget tettei miatt, és a szivárványt az emberrel kötött új szövetségének jeléül állítja. Az élet szentségére vonatkozó előírásokat is kap Noé: a gyilkosságot főbenjáró bűnnek tekinti, és bár az embernek megengedetté válik az állatok húsának fogyasztása, tilos élő állatból vett húst vagy vért fogyasztania.

Noé szőlőt ültet, és megrészegül annak termésétől. Noé két fia, Sém és Jáfet áldást kap, mert eltakarják apjuk meztelenségét, míg harmadik fia, Hám büntetésben részesül, mert helytelenül viselkedik a kellemetlen helyzetben.

Noé utódai tíz nemzedéken át egyetlen nyelvvel és kultúrával rendelkező nép maradnak. Aztán szembeszállnak Teremtőjükkel azzal, hogy hatalmas tornyot építenek, talán saját legyőzhetetlenségük jelképeként. Isten összezavarja nyelvüket, „egyik nem érti a másik nyelvét”, ennek következtében felhagynak tervükkel, és hetven nemzetre szétválva szétszóródnak a föld színén. A hetiszakaszt tíz nemzedék kronológiája zárja, és végül beszámol Ábrám (a későbbi Ábrahám) születéséről.

Egy gondolat a hetiszakaszból:
Általában örömmel vesszük, ha szivárványt látunk, a Tóra alapján is úgy tűnik, hogy tényleg jó dologról van szó, mert az Örökkévaló kijelenti: “az ív a felhőben lesz és ránézek, hogy megemlékezzem az örök szövetségről, mely Isten és minden élőlény között van” (9:16). Igen, ez szép, de a hagyományos értelmezés szerint kizárólag akkor van rá szükség, amikor nem jó irányban mennek a dolgok a világban, hiszen ilyenkor Isten emlékeztet: kizárólag a megkötött szövetség miatt nem sújtja megint özönvízzel, vagy valami hasonlóval az emberiséget. Rabbi Slomo Riskin figyelmeztet: „a szivárvány jelzi, Isten vállalta, hogy biztosan nem pusztít el minket, ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy azt nem garantálja az Istennel kötöt szövetség sem, hogy egymást nem fogjuk elpusztítani. A szivárvány látványát ettől függetlenül lehet szeretni, sőt, annak is lehet örülni, hogy az isteni könyörület jele, csak arról nem szabad megfeledkezni, hogy könyörület gyakorlására csak akkor van szükség, ha baj van. Ebből következően arra is emlékeztet a szivárvány minket, hogy meg kell próbálnunk javítani a világ állapotán.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

5783. Márhesván 3.

Darvas István rabbi